- Hol és milyen körülmények között nézték a 2002-es vb-döntőt? – kérdezték a két futballistától.
- Otthon a családdal, még csak 11 évesek voltunk – kezdte Rafael. – Emlékszem, amikor Cafu felemelete a trófeát, apám megszólalt: de jó lenne, ha egyszer ti is oda kerülhetnétek. Ez az álmunk. Persze előbb azt kell elérni, hogy egyáltalán bekerüljünk a felnőtt válogatottba, amit itt, Brazíliában nem túl könnyű, de ezért dolgozunk.
- Élvezik a most zajló U17-es vb-t?
- Persze, eddig két sima győzelmünk van Új-Zéland és Észak-Korea ellen. Anglia kemény dió, dehát azért jöttünk, hogy megnyerjük a vb-t, úgyhogy ők sem okozhatnak gondot.
- Úgy tűnik, a brazil csapat nagyon együtt van, valóban ilyen jó a csapatszellem?
- Régóta együtt dolgozik ez a csapat, amelynek tagjai nem is olyanok, mint a csapattársak vagy a barátok, hanem mint egy igazi család. Ha gólt rúgunk, a cserejátékosok és a csapat mellett dolgozó emberek éppen úgy örülnek, mint mi.
- Ez az utolsó U17-es tornánk – vette át a szót Fabio -, a következő állomás majd az U20-as korosztály lesz. De ahhoz, hogy így együtt tudjunk maradni azokra az időkre is, szép sikereket kell elérnünk. Ezért is kell győznünk most, aztán pedig felkészülni arra, hogy különválunk, mindenki visszamegy a klubcsapatához, de pár év múlva talán újra összerántanak minket.
- Mi a véleményük edzőjükről, Lucho Nizzóról?
- Nagyon jó edző, sokat tanulunk tőle a futballból, magabiztosságot ad nekünk, lelkileg is sokat tesz hozzá a csapathoz – mondta Rafael.
- Fabio, nem zavaró, hogy jobblábasként a bal oldalon kell játszania?
- Nem, sokat gyakoroltam ballábbal...
- És úgyis bejátssza az egész pályát – tette hozzá nevetve Rafael.
- Most a Fluminense játékosai, de nyáron csatlakoznak a Manchester Unitedhez, várják már?
- Lehet, hogy már januárban Európában folytatjuk. Persze, hogy várjuk, már elkezdtünk angolul tanulni. Amikor először jártunk ott, találkoztunk Cristiano Ronaldóval, és azt mondta, jó lesz ott nekünk. Ebben bízunk – mondta Rafael.
- A fiatal brazil Anderson is ott van Manchesterben, biztosan sokat fog segíteni, ahogy válogatottbeli csapattársaink, Lucas a Liverpoolból, valamint Geovanni és Elano is, akik a Manchester City-ben játszanak. Ami azonban a legjobb izgat minket, hogy addig is még jobban akarunk futballozni.
- Ikrek, de mégis miben különböznek?
- Én a bal oldalon játszom, Rafael pedig a jobb oldalon – mondta Fabio.
- És emberileg?
- Hasonlóak vagyunk, ezért jövünk ki ilyen jól egymással – magyarázta Rafael. – Talán Fabio egy kicsit rendszeretőbb, de amúgy mindenben egyformák vagyunk, sokat bohóckodunk, imádjuk a futball, és olykor veszekszünk, de csak nagy ritkán.